Kutyák szigete

Kutyák szigete

amerikai animációs film,  101 perc, rendezte: Wes Anderson

Wes Anderson szinte minden esetben megegyező recept alapján készíti sorozatos sikerfilmjeit. Elsőként adott egy lehangoló alapfelállás. Gondoljunk bele, az Okostojás egy kirekesztett tinédzserről, a Tenenbaum, a háziátok egy darabjaira hullott családról szól, míg a Grand Budapest Hotel a náci rémuralom árnyékában játszódik. Ám Anderson rendre humoros oldalról közelíti meg ezeket az alapvetően nyomasztó szituációkat, és igazából ebben rejlik a zsenialitása. Filmjeinek ugyanis az ,,andersoni” humor és  az alapszituációból fakadó dráma egyvelege adja meg azt a kettőséget, ami megkülönbözteti minden más direktor munkáitól. A Kutyák szigete is ezt a jól bevált receptet követi, ez pedig egy újabb mesterművet eredményezett.

A történet szerint a nem is olyan távoli jövőben járunk, ahol Megaszaki polgármestere egy szeméttel teli szigetre száműzi a város összes kutyáját. Ám a polgármester fogadott fia ezzel nem ért egyet, és egy lopott repülővel a szigetre repül, hogy kiszabadítsa kutyáját. Útja során pedig a szigeten raboskodó négylábúak lesznek a segédei, akikről kiderül, hogy nem is olyan sátáni teremtények, mint ahogyan azt a média állítja…

Akinek a történet alapján felsejlik valamiféle politikai párhuzam azt megnyugtatom, a gondolati jó irányba járnak. A Kutyák szigete ugyanis a látszat ellenére egy roppant összetett politikai bírálat, ami páros lábbal száll bele a populista demagógiába. Mindössze képzeletben ki kell cserélni a kutyákat mondjuk mexikóiakra, vagy éppen migránsokra és már is egy átfogó képet kapunk a 21. századra olyannyira jellemző populizmusról. Ugyanis nagyon sok valós politikushoz hasonlóan Megaszaki városának vezetősége, szabályos gyűlöletpropagandát folytat. A társadalmat kutyák ellen hergelik, Kobayashi polgármestert pedig úgy állítják be, mint az egyetlen embert, aki megálljt parancsolhat a totális anarchiának.  A média szakadatlanul kutyaellenes propagandát zúdít a népre, akik a félelemtől elvesztik az ítélőképességüket, így a politikusok gaztetteire semmiféle figyelem nem irányul. Egy amerikai cserediák azonban felveszi a harcot, és kitartó munkával feltárja az igazságot. Kobayashi erre úgy reagál, hogy a lány egy ügynök, külföldi hálózatok pénzelik és egyetlen célja Megaszaki romba döntése. Valószínűleg ez sok magyar számára ismerősen cseng. Wes Anderson ugyanis megalkotta a világ sok nemzetének, többek közt Magyarország politikai látásmódjának szimbolikus portréját.

A Kutyák szigete mindemellett vígjátékként is megállja a helyét, igaz a cselekmény alapvetően kalandfilm klisékből építkezik, így nem különösebben emlékezetes. Ellenben a film kellően humoros, remek párbeszédek és átgondolt vizuális poénok jellemzik. A kutyák számtalan vicc tárgyát képezik, a film kifigurázza az emberhez való viszonyukat, a kóbor és a szobakutya közti különbséget, vagy éppen a nyakörvhöz való kötődésüket. Anderson továbbá kreatívan nyúl a japán kultúrkörhöz, amiből bátran merít a film humora.

Fontos, hogy a film Stop- motion technikával készült. Ez azt jelenti, hogy az animáció nem egybefüggő, minden egyes képkockát fotó formában rögzítenek, majd egymás után illesztenek. Elképesztően bonyolult módszer, ám impozáns eredménnyel jár. A film minden mozzanata szemet gyönyörködtető, az animáció legfőképp a japán motívumokból táplálkozik, ugyanakkor a harcjelenetek vagy a szemétsziget ábrázolása is lenyűgöző. Szinte lehetetlen szavakba önteni a vizuális élményt, ezt valóban látni kell!

A kutyák pedig valódi világsztárok hangján szólalnak meg, feltűnik Bryan Cranston, Edward Norton, Bill Murray, Jeff Goldblum, Greta Gerwig, Frances McDormand, Scarlett Johansson, Harvey Keitel, Murray Abraham és Tilda Swinton is. Egy kisebb szerep erejéig még Yoko Onoval is találkozhatunk.

Igaz technikai szempontból Anderson korábbi munkái is hibátlanra vizsgáztak, a Kutyák szigete nem ezért mérföldkő. A film sokkal inkább azért számít előrelépésnek Anderson pályafutásában, mert a rendező talán először készített valós társadalmi relevanciával bíró filmet, ezzel bizonyítva, hogy nem csak a kissé elrugaszkodott történetek elmeséléshez van érzéke.