Sosem voltál itt

angol dráma, 90 perc, rendezte: Lynne Ramsay

2011 mozis szenzációja volt Winding Refn Drive című filmje. A Ryan Gosling főszereplésével készült film sikere abban rejlett, hogy merészen vegyítette a legkülönbözőbb irányzatokat. Ennek eredménye egy szélsőségesen erőszakos, ugyanakkor érzelmileg felkavaró film lett, ami bátran merített a nagy noir klasszikusok hangulatvilágából. A Sosem voltál itt is hasonló elemekből épül fel, ám Lynne Ramsay egy fokkal -ha lehet- még elvontabb filmet készített.

Ennek alapja, hogy Ramsay nem foglalkozik a történettel. Ismerteti az alapfelállást, majd magára hagyja a nézőt. A cselekmény építése helyett a fókusz a főszereplő Joe karakterén van, akinek jellemén keresztül a történések is értelmet nyernek. Mindeközben persze a történet halad előre, de az események egyfajta impresszionista vízióként jelennek meg.

Azonban Joe személyisége szinte tökéletes megválaszol minden kérdést. A férfi szakadatlan küzdelemben áll saját démonjaival, amik sokkoló flashbackekként jelennek meg.  Ebből megtudjuk, hogy a gyermekkori bántalmazás, a hadsereg és titkosszolgálatok kötelékeiben eltöltött évek alapvetően befolyásolták a férfi személyiségét. Az átélt szörnyűségek tették azzá az introvertált és kiszámíthatatlanul erőszakos valakivé, aki a világtól elvágva kizárólag a személyes bosszújának él.

Ennek fényében pedig az első látásra nehezen értelmezhető cselekmény is értelmet nyer. Megértjük, hogy a férfi miért egy kalapácsot használ fegyverként, milyen okból kockáztatja az életét idegen gyerekekért, vagy miért bánik el könnyedén minden ellenfelével. Ezek a megfejtések nincsenek kimondva, a nézőnek Joe érzelmi világán keresztül kell levonnia a következtetéseket, ez pedig egy egészen újszerű filmélményt hoz létre.

Joaquin Phoenix pedig egy zseniális alakítással támogatja meg Joe karakterét. Phoenix színészi elhivatottságát mutatja, hogy pár hete még Jézus szerepében láthattuk a mozivásznon, most pedig egy megtört, és brutálisan erőszakos karaktert formál meg. A fizikai átváltozás is példaértékű, Phoenix a szerepet kedvéért alaposan megnövelte testtömegét, ennek végeredményeként kiállása igencsak tiszteletet parancsoló lett.

Pozitívum a behatárolhatatlan technikai eszköztár, amivel a film dolgozik, ez megszámlálhatatlan bravúros megoldást eredményez. A zenék olykor az earrape irányzatot idézik, majd egy vágással később nyomasztóan monoton technóvá alakulnak. A harcjelentek is kreatívan lettek rögzítve, a brutalitás mértéke azonban jeletlenként változó, ennek eredményeként a néző sosem tudhatja, hogy mire számítson.

Azonban a Sosem voltál itt-et minden formabontó zsenialitása ellenére sem tudnám ajánlani mindenki számára. Akinek a bosszúfilmek műfaját az Elrabolva széria, vagy valamelyik John Wick epizód jelenti, annak azt tanácsolom, messziről kerülje ezt a filmet. Ellenben aki nyitott egy megterhelő alkotásra, ami olykor komoly terheket hárít a közönségre, az mindenképp tegyen egy próbát.