A bosszú

francia akciófilm, 108 perc, rendezte: Coralie Fargeat

2018-ra az akciófilm műfaja érezhetően megfáradt.  Szinte minden héten érkezik egy fantáziátlan, minden művészi indíttatást nélkülöző akcióorgia, amire egy hónap múlva már az sem emlékszik, aki kicsengette érte a majd 2000 Ft-s jegyárat. Mindezzel kapcsolatban a legszomorúbb pedig a tény, hogy ezekre a filmekre komoly igény van, az olyan ,,színészek” mint Vin Disel vagy Dwayne Johnson tökéletesen megtalálták a célközönségüket.

Elsőre A bosszú is egy hasonló klisének tűnhet. A film Jen, a megerőszakolt lány történetét mutatja be, aki brutális hajszát indít megbecstelenítői ellen. Nem egy túl eredeti alapfelállás, ám a cselekmény mégis élvezhető.  Ugyanis A bosszú rendkívül igényes. Képes fenntartani egy intellektuális létminimumot, ugyanakkor lélegzetelállítóan hatásos akciójelenetekkel operál. Nem egy túl bonyolult recept, de annál hatásosabb.

Ami talán a legfontosabb, A bosszú akció szempontjából közel kikezdhetetlen. A film többszörösen vérfürdőt rendez, naturalista kegyetlenséggel ábrázolva az eseményeket. Ám mindvégig megmarad az ízlésesség határain belül, a brutalitás sosem válik indokolatlanná. Ráadásul ha a vérengzés kezdene kifulladni, mindig bejön a képbe egy kreatív fordulat, ami képes tovább színezni az eseményeket.

A zseniális kameramunka pedig tetézi az amúgy is pazar képi világot. Kreatív megoldásokkal képes csavarni egyet a legmindennapibb eseményeken, ugyanakkor befogadhatóvá teszi a szélsőségesen brutális jeleneteket is. A lezárást megelőző üldözéses jelenet fojtogatóan lendületes, sikere szintén az operatőrt dicséri.  Az elektronikus aláfestőznék is remek választásnak bizonyultak, furcsa módon a környezetidegenségüktől válnak az az eseményekhez illővé.

Ráadásul a korábban is emlegetett igényesség a karakterek terén is megmutatkozik. Persze szó sincs elsöprő erejű drámáról, de már a próbálkozás is dicséretet érdemel. Jen-t szépségből fakadóan eleinte mindenki lekezeli, ám ahogy a cselekmény halad előre, kiderül egy összetett és kompetens női jellem. Ellenben a film elítélően viszonyul a férfi szereplőkhöz, kidomborítva azok esendő romlottságát. Továbbá a nő-férfi szerepek kérdésköre is kitárgyalásra kerül, igaz nem valami mélyrehatóan, de az erőfeszítést itt is értékelni kell.

Így annak ellenére, hogy A bosszú nem különösen kiemelkedő film , mégis nagyon nehéz rá haragudni. Olykor méretes logikai hibákat vét, többszörösen szembemegy a biológia és a fizika szabályaival. Azonban valamilyen szinten képes elgondolkodtatni, az akció jelentek pedig átlagon felüli színvonalat képviselnek, ez pedig már jóval több, mint amennyit a legtöbb kortárs akciómozi nyújtani tud.